2015. szeptember 7., hétfő

Ébredés ❀ /29. vers


Ébredés

Néha, mintha Isten leülne
Mellém a földre,
És várna rám, hogy higgyek
(Egyelőre.)
És inná belőlem a bánatot,
Mert ez az élet, pedig ez semmi,
Mert én soha nem tudtam jót tenni,
És sosem éltem még,
Nem ismerem, hogy mi fáj,
S hogy miért nem tettem
És hittem oly rég, ez fáj,
Pedig akkor könnyebb volt,
Mint a valóság,
Mert ez egy álom,
(Csak azt, ami igazán kéne,)
Az ébresztőt
Nem találom. 


2015. szeptember 4., péntek

Szeretni mertem ❀ /28. vers

   Képzeljétek, idén kezdtem a gimit. Emlékszem tavaly ilyenkor még azon agyaltam, vajon hol is akarok majd továbbtanulni. Felmerült bennem az is, hogy művészeti iskolába járjak, de végül is nem bántam meg, hogy egy egyszerű gimnáziumot jelöltem meg, ott is a magyar tagozatot. És már imádom! Még heti öt magyar is kevés. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem. 

   A bánat néha jó barát. Főleg ha versírásról van szó.

Fáradt lelkem az álmot elűzi,
Összeroppan testem a magány alatt,
S míg szeretek, de más nem,
Elűzöm a züllött nyarat.
Kábán és álmosan,
Testem üde, pedig fáradt lelkem,
S hogy aludjak így,
Boldogtalan,
 Ha egyszer szeretni mertem.

S most csak itt alszom
Csupaszon, lerángatták hát
Rólam a reménység ruháját,
És már nem is alszom, csak ébren
Hallgatom ütemtelen szívem,
Az éjjelen,
Nyomon-lépten.



Ki kezdi most a középsulit? Ti nem izgultatok? Na és hogy telt az első hét?

2015. augusztus 10., hétfő

Alszunk? ❀ /28. vers

Alszunk?

Szabad lélek,
Olyan, mint a madár,
Ilyen a szerelmünk,
Légy te jó tanár.
Taníts meg azt,
Előtted nem tudtam,
Mily színű a hangod,
Holnap elaludtam.
Szemhéjad redőin,
Mily színű az erezet,
Felkeltél este még,
Vagy aludtál eleget?

Hát légy velem te jó
És veled alszom még,
Nem is emlékszem,
Milyen voltam rég.
Szerelem vagy,
Hallom a szemed,
Madárként száll,
És szántja a teret.
Látom illatod,
Olyan, mint a virág,
Szántom a szíved,
Mint karcoló faág.

 És együtt alszunk,
Megint egy másnap,
És érzem a hangod,
Mikor volt holnap.
És a szabad lélek,
Olyan, mint a madár,
Ilyen a szerelmünk,
Az alvás még vár.



2015. július 11., szombat

Esti csókom ❀ /27. vers

Mostanában nem nagyon írtam verseket. Köszönöm annak a személynek, aki megihletett. És bár ő nem tudja, de ez a vers neki szól.

Esti csókom

Legyél hát te
Libabőr karomon,
Csókod honol este
Sűrű szempillámon.

Legyél hát te
Esti ősz kopárom,
Ablak lóg ki éjjel
Penészes szobámon.

Legyél hát te
Táguló pupillám,
Fésüld meg lelkeddel
Dús, sűrű szempillám.

Legyél hát te
Örök, édes lelkem
Halld meg gondolatom,
S hajtsd le két kék szemem.

De ne legyél te
Felejtő bánatom,
Kérlek, ne érezd azt,
Mi fáj olyan nagyon.

 És ne legyél az,
Ki haldoklik este,
Mert ha meghalok én,
Hát ugyanúgy halsz te.


2015. június 19., péntek

Bizonytalanság? ❀ /26. vers

Bizonytalanság?

Írnék én örökké,
Érzelem, miért nem szűnsz?
Ha írok én örökké,
Akkor tán úgy eltűnsz?

Nincs más itt, csak üresség,
Markoló fekete, negédes sötétség.
Szívemnek zaja vagy, hallom még,
Milyen illó voltál rég.

Írnék én hát örökké,
Érzelem, miért nem szűnsz?
Ha írok én örökké,
Akkor tán úgy eltűnsz?

Bizonytalanság. Nincs más,
Ő az, aki vermet ás,
Milyen lennél, ha biztos lennél?

Hát örökké szeretnél.


2015. június 3., szerda

Tudni? ❀ /25. vers

Tudni?

Bár tudnám, te mi vagy,
Gondolat, talán elme,
Létezel, vagy csak eszme vagy,
Szememnek szerelme?

S úgy lennék, ha tudnám,
Léteznék, úgy innám,
Milyen is vagy valóban,
Nemcsak a gondolatban.

Bár tudnám, te mi vagy,
Mit ír szíved papírra,
Elhajítod, fölszántod még,
És úgy válik valóra.

S úgy lennék én veled,
Elzargatnám zord teled,
Veled lennék örökre,
Dobban szívzörejedre

Én szívem, végső tollaim,
Leengednek vállaim,
Zuhanok a karmaidba,
De valóban – biztos karjaidba.




2015. június 2., kedd

Szeretni? ❀ /24. vers


Szeretni?

Milyen is igazán szeretni?
Állni, csodákba veszni,
Hallani: milyen színű a madár,
Érezni: mikor csak rád vár.

Olyan érzés, mint repülni,
S a valóságban zuhanni,
Madárként dalolni,
Szerelmeket vallani.

Milyen is igazán ölelni?
Madár vagyok, s úgy repülni,
Tollaim a kék egekben,
Lezuhannak délidőben.

Milyen is igazán érezni?
A földre hullt tollat markolni,
Két kezét szorongatni,
Lelkét megtisztogatni.