Titkos versek
Úgy
élsz bennem,
Mintha
most sodort volna
El
a világ.
S
olyan frissen,
Akár
a húsba szórt só,
Néha
felszisszenek,
Pedig
már rég itt
A
hűsítő hó.
Minek
zúzzam el?
Ott
lóg a palánkon,
A
póznán, s azon:
A
villanyon,
Ott
lóg a világon,
Annak
a peremén,
A
kis domboldalon.
Itt
lebeg előttem,
Hát
itt van, látom
Mégsem
gúnyos ez,
Sem
fájdalom.
Pedig
ilyenkor úgy érzem,
Hogy
szívsövényem
Sincs
már helyén,
Csak
zúgolódik a világ,
Minden
áll a fején,
Pedig
csak bennem van ez,
Csak
most érzem ezt.
Leginkább
egy tűszúrás,
Úgy
érzem, hogy meghalok,
Pedig
tudom,
Hogy
holnap már egészen
Máshol
állok.
S
habár könnyem csordul,
Akkor
se mondom,
Nem
mondom,
Hogy
fáj,
Utoljára
látlak
Se
mondom,
Hogy
állj.
Pedig
csak kérlek,
Légy
velem,
Mert
nélküled,
Úgy
érzem,
Sehol
sincsen helyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése