Sziasztok! Frissítettem a Versek oldalt, ahol most már az összes versemet meg tudjátok tekintetni egy oldalon. Elnézést, hogy elhanyagoltam ezt az oldalt, de most már megtaláljátok az összes versemet összesűrítve, és azokat is, amik csak éppen egy-egy bejegyzéshez vannak csatolva.
Továbbá elnézést kérek az eltűnésemért, blabla, tudjátok, a magyarázó szöveg, nem azért tűntem el, mert annyira elfoglalt voltam a nyáron, egyszerűen csak nem jött ihlet, és nem igazán alkottam semmit sem. Remélem mostantól azért több bejegyzést hozhatok, és ne aggódjon senki, az oldal túlságosan masszív ahhoz, hogy bezárjam. :) További kellemes pihenést kívánok mindenkinek, még ha a nyár hamarosan véget is ér!
Valóság
Sokszor
volt, csak ültem,
Nem
láttam ki sehonnan,
Hogy
észre se vettem,
Milyen
szép álmom van.
S
betoppan a valóság,
Karddal,
fával földre nyom,
Ücsörgök
még egy kicsit,
Mindegy,
hisz akarom.
Aztán
fel is rángat ő,
És
megken szépen mézzel,
Magához
édesget még,
És
felvág egy-két késsel.
Vállat
vonok, mondom,
- Nekem semmi már ez,
Búcsúul
meg is csókol,
- Jövök majd még, s így tesz.
Addig
én csak állok,
S
búval vagyok csendben,
Tettem
hát a dolgaimat,
Virágot
ültettem.
Betakartam
magamat
Leandernek
szirmával,
Hátha
késő este jön,
S
nem rángat el magával.
Én
csak ott leültem,
Fátyol
ereszkedett,
Leült
mellém csendben,
S
rózsát ültetgetett.
Ismerem
már őt rég,
Lehunytam
két kék szemem,
S
hagytam őt, hogy ímmel-ámmal,
A
sötét fátyol elvigyen.
 |
| akvarell halaim |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése