Mostanában nem nagyon írtam verseket. Köszönöm annak a személynek, aki megihletett. És bár ő nem tudja, de ez a vers neki szól.
Esti
csókom
Legyél
hát te
Libabőr
karomon,
Csókod
honol este
Sűrű
szempillámon.
Legyél
hát te
Esti
ősz kopárom,
Ablak
lóg ki éjjel
Penészes
szobámon.
Legyél
hát te
Táguló
pupillám,
Fésüld
meg lelkeddel
Dús,
sűrű szempillám.
Legyél
hát te
Örök,
édes lelkem
Halld
meg gondolatom,
S
hajtsd le két kék szemem.
De
ne legyél te
Felejtő
bánatom,
Kérlek,
ne érezd azt,
Mi
fáj olyan nagyon.
És
ne legyél az,
Ki
haldoklik este,
Mert
ha meghalok én,
Hát
ugyanúgy halsz te.
