Életed története ❀ /23. vers

Életed története

Írhatsz meséket,

Írhatsz lepkéket,

Írhatsz varjakat,

Írhatsz fattyakat.

Saját történeted

Papírra vetheted,

Saját életedet,

Te írhatod meg.

Lombos kertedet,

Te veted papírra,

Élő lelked hamvait,

Látod erre-arra.

                                   

 Elkezdheted mesélni

Születésed kezdetét,

Boldog s keserves csókjaid,

Szerelmednek szerepét.

De írhatsz akár halált,

Ha te ölöd önmagad,

S áshatsz árkot sírodnak,

Ha lerombolod a falad.

Miért vagy olyan, amilyen? ❀ /22. vers

A csalódás érzése. Vagy valami ilyesmi...

Miért vagy olyan, amilyen?

Olyan, mintha nem lennél,

Nem élnél, s nem léteznél,

Mégis, mintha észre sem vennél.

Másnak tartod a helyet,

Magadban tartod képzeleted,

Tekintettel szántod föl, melyet

Harsány gondolat keringet,

Nem ismered, s nem kedveled,

Én pedig csak hallgatom a szelet.

Talán nem is vagy senki,

Csak a gondolat szüli s képzeli,

Hát lagymatag alakod általszeli.

Miért vagy olyan, amilyen?

S ha ismernél, csak nevetnél,

Ostobának képzelnél,

De nem, akkor sem ismernél.

S mégis én vagyok, ki nem létezik,

Bolondság, halovány tűnés ébredezik,

Apró gondolatom most száműzik.

S végül egy kérdés kering lelkemben:

Miért vagy olyan, amilyen?

Lehetsz... ❀ /21. vers

Lehetsz…

Lehetsz halott is,

Lehetsz szép is,

Lehetsz örök is,

S lehetsz semmis.

Lehetsz madár is,

Szabad szárnyakkal,

Lehetsz ember is,

Eltörött bordákkal.

Sebesült lelkeddel,

Ember lehetsz csak,

Fogolyként kalicka,

Öröklét, otthonka.

S vágyhatsz lenni

Saját ábrándod,

Emberként lelkedet

Madárnak álmodod.

Lehetsz az,

Ki sohasem leszel,

Lehetsz az,

Aki csak álmokba veszel.

Lehetsz az,

Ki Istenben nem hisz,

Lehetsz az,

Aki csak mázsákat visz.

Lehetsz az,

Kinek súlya se teher,

Lehetsz az,

Kit a Mélabú lever.

Vágyhatsz rá,

Hogy már szabad lehess,

Hogy ételként elég

Egy fél tál leves.

Mondhatod másnak,

Hogy Istent nem hiszed,

Tehetsz úgy,

Hogy hitedet nem viszed.

S végül lehetsz por is,

Kifolysz ujjam közt,

Lehetsz te szél is,

Ki szállítja a löszt.

Így hát minek lennél madár,

Ha semmit se viszel,

S szíveden könnyűt miért cipelsz,

Ha Istent úgysem hiszel?

Ha lehetnék... ❀ /20. vers

Ha lehetnék…

Ha lehetnék,

Hát én lennék,

S ha lehetnék,

Csak álmodnék.

De ne felejtsem,

Mit lehet,

Hogy megszeressem,

Mit lehet.

Csak szeretném,

Ha én lennék,

Hogy önmagamat

Szeressék.

S ne felejtsék,

Mik lesznek,

Kik örökké

Nem ébrednek.

S lennék én

Mi nem lehet.

S elfelejtsem

Mit lehet.

De nem lennék

Mi nem leszek,

Mert ábrándba

Sose veszek.

S örökké

Csak álmodnék,

Mit lehetne,

Hát megtenném.

De ábrándba

Én nem veszek,

Az ábrándokban

Nem hiszek.

Az álmomnak

Nem engedek.

S azzá lennék,

Aki vagyok,

Ki ábrándokkal,

 Így álmodok.

S ezért magam

Megvetem,

Mert ábrándokkal

Ébredem.

S mégis úgy lennék,

Ki nem vagyok,

Hogy csak élek,

S nem álmodok.

Mert álmaim

A valóság.

Ó, a legapróbb

Távolság.

Bizonytalan pillangó ❀ /19. vers, rajz

Kémia óra termése. Hm, a képletek igazán inspirálóak. 

Bizonytalan pillangó

Te ismeretlen pillangó,

Ki leszel nékem szerelmem,

Nem ismerlek, de már tudom,

Vacsorámat nem eszem.

S nem vagy más, csak illúzió,

Karcos képed fénytelen.

Láthatatlan fény vetődik,

Csak azt látom végtelen.

Holnap én már más leszek.

Lélek elhagy, végtelen,

Akkor én már rég leszállok,

Peronon, szerelvényen.

saját levelem