Lehetsz... ❀ /21. vers

Lehetsz…

Lehetsz halott is,

Lehetsz szép is,

Lehetsz örök is,

S lehetsz semmis.

Lehetsz madár is,

Szabad szárnyakkal,

Lehetsz ember is,

Eltörött bordákkal.

Sebesült lelkeddel,

Ember lehetsz csak,

Fogolyként kalicka,

Öröklét, otthonka.

S vágyhatsz lenni

Saját ábrándod,

Emberként lelkedet

Madárnak álmodod.

Lehetsz az,

Ki sohasem leszel,

Lehetsz az,

Aki csak álmokba veszel.

Lehetsz az,

Ki Istenben nem hisz,

Lehetsz az,

Aki csak mázsákat visz.

Lehetsz az,

Kinek súlya se teher,

Lehetsz az,

Kit a Mélabú lever.

Vágyhatsz rá,

Hogy már szabad lehess,

Hogy ételként elég

Egy fél tál leves.

Mondhatod másnak,

Hogy Istent nem hiszed,

Tehetsz úgy,

Hogy hitedet nem viszed.

S végül lehetsz por is,

Kifolysz ujjam közt,

Lehetsz te szél is,

Ki szállítja a löszt.

Így hát minek lennél madár,

Ha semmit se viszel,

S szíveden könnyűt miért cipelsz,

Ha Istent úgysem hiszel?