A csalódás érzése. Vagy valami ilyesmi...
Miért vagy olyan, amilyen?
Olyan,
mintha nem lennél,
Nem
élnél, s nem léteznél,
Mégis,
mintha észre sem vennél.
Másnak
tartod a helyet,
Magadban
tartod képzeleted,
Tekintettel
szántod föl, melyet
Harsány
gondolat keringet,
Nem
ismered, s nem kedveled,
Én
pedig csak hallgatom a szelet.
Talán
nem is vagy senki,
Csak
a gondolat szüli s képzeli,
Hát
lagymatag alakod általszeli.
Miért
vagy olyan, amilyen?
S
ha ismernél, csak nevetnél,
Ostobának
képzelnél,
De
nem, akkor sem ismernél.
S
mégis én vagyok, ki nem létezik,
Bolondság,
halovány tűnés ébredezik,
Apró
gondolatom most száműzik.
S
végül egy kérdés kering lelkemben:
Miért
vagy olyan, amilyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése