Alszunk? ❀ /28. vers

Alszunk?

Szabad lélek,

Olyan, mint a madár,

Ilyen a szerelmünk,

Légy te jó tanár.

Taníts meg azt,

Előtted nem tudtam,

Mily színű a hangod,

Holnap elaludtam.

Szemhéjad redőin,

Mily színű az erezet,

Felkeltél este még,

Vagy aludtál eleget?

Hát légy velem te jó

És veled alszom még,

Nem is emlékszem,

Milyen voltam rég.

Szerelem vagy,

Hallom a szemed,

Madárként száll,

És szántja a teret.

Látom illatod,

Olyan, mint a virág,

Szántom a szíved,

Mint karcoló faág.

 És együtt alszunk,

Megint egy másnap,

És érzem a hangod,

Mikor volt holnap.

És a szabad lélek,

Olyan, mint a madár,

Ilyen a szerelmünk,

Az alvás még vár.

Esti csókom ❀ /27. vers

Mostanában nem nagyon írtam verseket. Köszönöm annak a személynek, aki megihletett. És bár ő nem tudja, de ez a vers neki szól.

Esti csókom

Legyél hát te

Libabőr karomon,

Csókod honol este

Sűrű szempillámon.

Legyél hát te

Esti ősz kopárom,

Ablak lóg ki éjjel

Penészes szobámon.

Legyél hát te

Táguló pupillám,

Fésüld meg lelkeddel

Dús, sűrű szempillám.

Legyél hát te

Örök, édes lelkem

Halld meg gondolatom,

S hajtsd le két kék szemem.

De ne legyél te

Felejtő bánatom,

Kérlek, ne érezd azt,

Mi fáj olyan nagyon.

 És ne legyél az,

Ki haldoklik este,

Mert ha meghalok én,

Hát ugyanúgy halsz te.

Bizonytalanság? ❀ /26. vers

Bizonytalanság?

Írnék én örökké,

Érzelem, miért nem szűnsz?

Ha írok én örökké,

Akkor tán úgy eltűnsz?

Nincs más itt, csak üresség,

Markoló fekete, negédes sötétség.

Szívemnek zaja vagy, hallom még,

Milyen illó voltál rég.

Írnék én hát örökké,

Érzelem, miért nem szűnsz?

Ha írok én örökké,

Akkor tán úgy eltűnsz?

Bizonytalanság. Nincs más,

Ő az, aki vermet ás,

Milyen lennél, ha biztos lennél?

Hát örökké szeretnél.

Tudni? ❀ /25. vers

Tudni?

Bár tudnám, te mi vagy,

Gondolat, talán elme,

Létezel, vagy csak eszme vagy,

Szememnek szerelme?

S úgy lennék, ha tudnám,

Léteznék, úgy innám,

Milyen is vagy valóban,

Nemcsak a gondolatban.

Bár tudnám, te mi vagy,

Mit ír szíved papírra,

Elhajítod, fölszántod még,

És úgy válik valóra.

S úgy lennék én veled,

Elzargatnám zord teled,

Veled lennék örökre,

Dobban szívzörejedre

Én szívem, végső tollaim,

Leengednek vállaim,

Zuhanok a karmaidba,

De valóban – biztos karjaidba.

Szeretni? ❀ /24. vers

Szeretni?

Milyen is igazán szeretni?

Állni, csodákba veszni,

Hallani: milyen színű a madár,

Érezni: mikor csak rád vár.

Olyan érzés, mint repülni,

S a valóságban zuhanni,

Madárként dalolni,

Szerelmeket vallani.

Milyen is igazán ölelni?

Madár vagyok, s úgy repülni,

Tollaim a kék egekben,

Lezuhannak délidőben.

Milyen is igazán érezni?

A földre hullt tollat markolni,

Két kezét szorongatni,

Lelkét megtisztogatni.

Életed története ❀ /23. vers

Életed története

Írhatsz meséket,

Írhatsz lepkéket,

Írhatsz varjakat,

Írhatsz fattyakat.

Saját történeted

Papírra vetheted,

Saját életedet,

Te írhatod meg.

Lombos kertedet,

Te veted papírra,

Élő lelked hamvait,

Látod erre-arra.

                                   

 Elkezdheted mesélni

Születésed kezdetét,

Boldog s keserves csókjaid,

Szerelmednek szerepét.

De írhatsz akár halált,

Ha te ölöd önmagad,

S áshatsz árkot sírodnak,

Ha lerombolod a falad.

Miért vagy olyan, amilyen? ❀ /22. vers

A csalódás érzése. Vagy valami ilyesmi...

Miért vagy olyan, amilyen?

Olyan, mintha nem lennél,

Nem élnél, s nem léteznél,

Mégis, mintha észre sem vennél.

Másnak tartod a helyet,

Magadban tartod képzeleted,

Tekintettel szántod föl, melyet

Harsány gondolat keringet,

Nem ismered, s nem kedveled,

Én pedig csak hallgatom a szelet.

Talán nem is vagy senki,

Csak a gondolat szüli s képzeli,

Hát lagymatag alakod általszeli.

Miért vagy olyan, amilyen?

S ha ismernél, csak nevetnél,

Ostobának képzelnél,

De nem, akkor sem ismernél.

S mégis én vagyok, ki nem létezik,

Bolondság, halovány tűnés ébredezik,

Apró gondolatom most száműzik.

S végül egy kérdés kering lelkemben:

Miért vagy olyan, amilyen?