Te szórtad el
Remek, késtél újból,
S kizársz minden érzést a szóból.
Míg a burjánzó reményen állanék meg,
Az idő úgy hullik el, változón remeg.
Míg az utolsó gondolat is lepereg
Csak annyit mondasz „ég veled".
S kizársz minden érzést a szóból,
Míg a reményen állanék meg újból.
Ha gondolat már nem dereng,
Csak az időn lopva elmereng,
Úgy takarsz erődítményt,
Hogy búcsúztassak szép reményt.
Elporladsz, mint rozskenyér,
Míg vánszorog a rossz szekér.
S akkor te már porból kelsz fel,
Reménytelen, de te szórtad el,
(Reménytelenség, te szórtad el).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése