Bolondságos
Kartondobozban
hált,
Gyűlölte
a világot,
Éjjel
függönyt szaggatott,
Vázát
tört össze, s virágot
Szedett
késő hajnalban,
Szalutált
a Napnak,
Varokat
pácolt üvegben,
A
képek meg csak szaladtak.
Ráncba
szedte ruháját,
S
elhalt egy késő délután,
Kezében
végrendelet
S
halotti bizonyítvány.
Nyakon
csókolt egy vázát,
(Amit
az imént tört össze),
S
festett még lángot vacsorára,
De
a reggeli még messze.
S
megásta magának sírját,
Kezében
álmok és függöny,
Zárja
napnak menetelét,
Nehogy
tőle függjön.
S
mégis felsóhajt még,
Néha-néha
megmozdul,
Nem
didereg, csak nevet már,
S
szeméből egy könny csordul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése