Olykor nehéz...
Olykor nehéz jónak lenni,
Leginkább, ha félek,
Olykor nehéz szépet adni,
Néktek, akik szépek.
Néha elveszek még kicsit
Ebben a világban,
Néha-néha hiszek tán még
Hamis barátokban.
Ám nem hagyták, hogy úgy éljek,
Virágot ültessek,
És nem hagyták, hogy az legyek,
Hogy én is szép lehessek.
Néha nem visz lábam tovább,
Pedig meg sem álltam,
És ott még a szívem is,
Hitt bennem, hogy vártam.
Már-már készülök,
Hogy elfelednek,
S csuklyás idegenek
Búval köszöntenek,
Rám aggatják
Tűzdelt lepleiket,
S elküldenek,
Hogy keressek szépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése