Ébredés ❀ /29. vers

Ébredés

Néha, mintha Isten leülne

Mellém a földre,

És várna rám, hogy higgyek

(Egyelőre.)

És inná belőlem a bánatot,

Mert ez az élet, pedig ez semmi,

Mert én soha nem tudtam jót tenni,

És sosem éltem még,

Nem ismerem, hogy mi fáj,

S hogy miért nem tettem

És hittem oly rég, ez fáj,

Pedig akkor könnyebb volt,

Mint a valóság,

Mert ez egy álom,

(Csak azt, ami igazán kéne,)

Az ébresztőt

Nem találom.